A Real Madrid a nyolcvanas években négy nemzetközi kupadöntőt játszott. 1981-ben a madridi királyi alakulat vereséget szenvedett a BEK döntőjében, 1983-ban pedig a KEK döntőben. Rá két évre, 1985-ben a Real Madrid ismét rangos európai kupáért szállt harcba, nevezetesen az UEFA-kupáért, amely sorozat akkor még jóval rangosabbnak számított mint manapság. Ezután 1986-ban, ismét eljutott az UEFA-kupa fináléjába a királyi alakulat, és meg is nyerte a sorozatot.

A Real Madrid csapatában akkor is számos extraklasszis futballozott. Elég csak Butragueno, Santillana, Michel és Juanito nevét említeni. Az UEFA-kupa döntőjébe vezető út, a Real Madrid számára semmiképpen nem volt egyszerű hiszen már a harmadik fordulóban, az Anderlecht elleni első mérkőzésen 3-0-s vereséget szenvedett a királyi gárda! Az Anderlecht csapata 1983-ban megnyerte eme jeles trófeát, még egy évvel később csak tizenegyesekkel maradtak alul a Tottenham elleni fináléban. Joggal lehetett azt hinni, hogy a belgáknak bőségesen elég lesz ez az előny, még akkor is, ha a visszavágót az akkor még 100 ezer néző befogadására képes Santiago Bernabéu stadionban játszották.

Ám a Madrid csodát tett, és a második mérkőzésen 6-1-re győzte le belga riválisát, ezzel kisebb meglepetést okozván. Az Anderlecht elleni mérkőzésen kívül a Real Madridra, még egy nagyon nehéz erőpróba várt az elődöntőben. Az ellenfél az olasz Inter gárdája volt, ahol olyan csillagok szerepltek mint Bergomi, Zenga vagy Altobelli. Az első mérkőzésen az Inter a San Siroban 2-0-ra győzte le a Real Madridot, így nehéz helyzetbe hozván a blancókat a Bernabéubeli mérkőzés előtt. Azonban a Madrid újra felkelt a padlóról, és a Bernabéuban 3-0-ra győzték le az olaszokat! Jöhetett az UEFA-kupa döntő, ahol az addig szenzációsan menetelő Videoton volt az ellenfél.

A Vidinek a döntőbe jutásért olyan csapatokat kellett felülmúlni mint a PSG, Partizan vagy a Manchester United. A finálé esélyesei feltétlenül a spanyolok számítottak, már csak azért is mivel az első mérkőzésre Székesfehérváron került sor, és a visszavágót játszották a Santiago Bernabéu stadionban. Mindennek ellenére a Videotonnak volt esélye a Real Madrid legyőzésére, ugyanis a Real Madrid egyáltalán nem villogott az idegenbeli mérkőzésein a kupasorozatban – még a Rijeka is megverte a királyi alakulatot (3-1).

Az első mérkőzésre mint már említettük Székesfehérváron került sor, a francia Vautrot játékvezetése mellett. A találkozót a Sóstói stadionban 35 ezer ember tekintette meg. A mérkőzésen nem szerepelhetett a székesfehérvári együttes kulcsembere Májer Lajos, így a Real esélyei tovább nőttek. Az első percekben a Videoton mezőnyfölényben játszott, akár több gólt is szerezhetett volna, ám a Real kapusa Miguel Angel nagy napot fogott ki. A 32. percben a Madrid az első valamirevaló akcióját góllal fejezi be Michel révén. A jobb oldalon Novath könnyelműen elvesztette a labdát. Chendo a jobbösszekötő helyén helyezkedő Butragueno felé játszott, előle az egyik fehérvári védő röviden mentett, a labda így Gallegóhoz került. A spanyol középpályás jobbal magasan a balösszekötő helyén érkező Michel elé ívelt, aki a lehulló labdát 12 méterről ballal, egyből, óriási erővel a kapu bal oldalába bombázta, ezzel előnyhöz juttatva a Real Madrid csapatát.

A Madrid ezt követően jóval bátrabban játszott, tudta hogy jó helyzetben van a visszavágó előtt. Mindenesetre a fehérek nem elégedtek meg a 0-1-el, és a 77. percben Michel beadását Santillana fejelte Disztl Péter kapujába. 0-2, ez már jelentős előny. A hidegzuhany a 91. percben jött, amikor Michel remekül ugratta ki Valdano-t, aki kilenc méterről a kapuba lőtt. 0-3... gyakorlatilag UEFA-kupa győztesnek tekinthető a Real Madrid.

VIDEOTON: Disztl P.; Borsányi, Disztl L., Csuhay, Horváth; Palkovics, Végh, Wittman, Vadász; Novath (Gyenti 62. perc), Burcsa
REAL MADRID: Miguel Angel; Chendo, Sanchis, Stielike, Camacho; San José, Gallego, Michel; Butragueno (Juanito 80. perc), Santillana (Salguero 86. perc), Valdano

A második, Bernabéubeli mérkőzés előtt az akkor még NépSport a következőt írta címlapján: "Alig van remény a visszavágó előtt." Ezen a mérkőzésen már szerepelhetett Májer Lajos. A találkozót a Bernabéu stadionban 100 ezer ember tekintette meg, még a játékvezető a belga Ponnet volt. Már a mérkőzés elején előnyhöz juthatott volna a Madrid, mivel Végh lerántotta Butragueno-t a tizenhatoson belül. Az ezért megítélt büntetőt Valdano végezte el, ám Disztl Péter bravúrosan védett.

Tovább csordogált a mérkőzés, érezni lehetett hogy igazán nincs remény a Vidi előtt. A 76. percben Santillana gólt szerez, de Ponnet játékvezető les címén érvényteleníti a találatot. A 86. percben aztán jött a csoda! Wittmann ment el a jobb szélen, beadása Sanchisról a jobbösszekötő helyén álló Májer elé pattant. A csatár egyből lőtt, s a labda bombaként vágódott a bal felső sarokba. 0-1...

A Real nem hagyhatta annyiban és újabb offenzívát indított. A 90. percben Butragueno újra gólt szerez, ám a játékvezető (helyesen) les címén újból érvényteleníti a találatot. Maradt a 0-1! "A spanyoloké a kupa, de a fehérváriak győztek a Bernabéuban" - summázta a finálét a NépSport, kiemelve, nagyon kevés csapatnak adatott meg, hogy nyerjen a félelmetes Santiago Bernabéuban.

REAL MADRID: Miguel Angel; Chendo, Stielike, Camacho, Sanchis; San José, Butragueno, Michel; Santillana, Gallego, Valdano (Juanito 57. perc)
VIDEOTON: Disztl P.; Csuhay, Horváth, Disztl L., Végh; Burcsa, Májer, Csongrádi (Wittmann 57. perc); Szabó, Vadász; Novath (Palkovics 51. perc)